Good to know...

Hoi!

                A mai bejegyzésem kicsit eltérő lesz az eddigiektől. Most nem egy velem/velünk történt esetről informálódhattok, ha a következő néhány sor átfutására szántok pár percet, hanem az eddigi tapasztalataim (és ez teljesen szubjektív vélemény lesz), tanulságaim, vagy éppen jónak/rossznak bizonyult döntéseim egy rövidebb szinopszisa következik. Először is: Hollandiában szinte mindenki beszél angolul, így aki tervezi, hogy ide utazik egy rövidebb vagy hosszabb időre (és milyen jól teszi J ), annak nem kell aggódnia amiatt, hogy nem tud informálódni a helyiektől (Feltéve ha ő maga tud angolul). Groningen (de általában az egész ország) tiszta, rendezett és gyönyörű. Tele van csatornákkal, zöld területekkel, tavakkal, parkokkal. 

A fa, amire mindenki fel akarna mászni...

A nyelvismereten felül eddigi tapasztalataim alapján bátran állítom, mindenki nagyon udvarias és segítőkész. Az árakat tekintve például a tejtermékek, pékcuccok, édességek, fűszerek, olaj, zöldségek, gyümölcsök, sörök, üdítők hasonlóak, mint otthon.  Azonban például a borok, húsok, halak megvásárlásához mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, illetve ha nem szeretjük magunk megfőzni az ebédet és be akarunk ülni egy étterembe, az további többletköltséget jelent.  Mind italok, mind ételek terén drágák a vendéglátóhelyek (A példa kedvéért: 1 pohár (nem korsó) csapolt Heineken 1 euró, ami nem kevés, főleg ha azt nézzük, hogy hazai sörről van szó) . Bárminemű bevásárlásra a legalkalmasabb a piac (kedden,pénteken, illetve szombaton) és az Albert Hein nevű shop.

A piacos napokon mindig tele a "city".

 A leghúzósabb „tétel” minden kétséget kizáróan a lakbér. Míg otthon egy kollégiumért átlag 10-20 ezer forintot kell fizetni havonta, addig itt átszámolva, mintegy 90-120 ezret és ez a horribilis árkülönbség nem igazán nyilvánul meg plusz szolgáltatások vagy esetleg nagyobb kényelem tekintetében. Ez is, csakúgy, mint az otthoni kollégiumokban a lakhatást, víz, gáz, villany és internet használatot foglalja magába. Kinézetüket, illetve állapotukat tekintve a pécsi kollégiumok biztosan jobbak, újabbak (Persze ez nem jelenti azt, hogy ez ne lenne jó). 

A kollégium Kraneweg felőli oldala.

A tömegközlekedés valamivel drágább, mint a Magyarországon megszokott, de nem is jellemző, hogy ezt használják az emberek (Többnyire csak nagyobb távolságokra pl.: reptér). Az elsődleges közlekedési eszköz a kerékpár. Elsősorban a klasszikus stílusú kerékpárokra kell gondolni, amelyek állapota nem mindig van egyenes arányosságban eladási árukkal. Ha ügyesek, szerencsések, gyorsak vagyunk, vagy esetleg van egy ember, aki ismer egy másik embert, aki már hallott olyanról, hogy valaki ilyenekkel üzletel (Igen, a lopott kerékpárokról beszélek. J ), akkor megúszhatjuk 20-30 euró körül is a kerékpárunk beszerzését, azonban többnyire 70 eurótól kezdődnek a !használt! kerékpárok is. A lopott kerékpárok vásárlását azért sem javasolnám, mert minden vázon található egy szám, ami alapján a rendőrség azonosítani tudja a biciklit és ha lopott darabról van szó, akkor nem fogja érdekelni őket, hogy te voltál-e az elkövető, vagy téged is csak átvertek. A te kerékpárod, a te felelősséged. Jómagam, egyébként  95 euróért vettem a drót szamarat egy használt kerékpár üzletben, illetve további 10 eurót fizettem a bicikli zárért. Első nap Christian, kollégiumi „helytartónk” azt a tippet adta, hogy ne sajnáljuk zárra a pénzt és mindenképpen vegyünk egy masszív darabot, mivel ha nem is gyakori, de mindenképpen létező jelenség a kerékpárok lopása ebben a számunkra utópisztikus országban. J A kerékpárra és a hozzá tartozó dolgokra azért is megéri kiadni a pénzt, mivel távozásunk előtt, szinte biztosan gond nélkül eladhatjuk közel ugyanennyiért, tehát ez inkább csak amolyan bérleti díj. És végül még egy fontos dolog: Ha kerékpárt vásároltok, mindig ellenőrizzétek alaposan. Nerina példájából (hátsó kerékcserére szorult vétel után 1 nappal) tudom, hogy könnyű megszívni. Az ő esete szerencsére jól/olcsón végződött.J 

Gazdájukra várakozó kerékpárok az egyetem előtt.

Így első nekifutásra ennyi jutott eszembe. Nemsokára jelentkezem. Szép napot! Doei!

Jobbra az Ijssel-tó, balra a Watt-tenger...

Hoi!

Ahogy legutóbbi bejegyzésem záró mondataiban említettem, múlt szombaton egy izgalmasnak ígérkező túra állt előttünk. Reggel 8.30 után pár perccel indultunk el a vasútállomás előtti buszmegállóból, egy meglepően (Mármint nekem, mert gondolom itt ez a megszokott.) kényelmes és tiszta emeletes busszal. Az idő nem kedvezett nekünk, hiszen jóformán egész nap megszakítás nélkül esett az eső és a hétvégéhez képest korai kelés is látszott a társaságon. Ennek ellenére tanárunk és egyben túravezetőnk, Paul hozta formáját és folyamatos, hivatásos idegenvezetőket megszégyenítő hosszúságú monológjaival ébren tartott minket.

Földalatti kerékpár tároló a vasútállomásnál, avagy maximális helykihasználás. 

Első megállónk Lauwersoogban volt, ahol egy kávézóban próbáltunk életet verni magunka koffein és szénhidrát túladagolás segítségével.

A csodajárgány és a frízlandi kávézó.

 Ezt követően – kicsit frissebben – nagyjából negyed 11 körül elértük a túra első igazi látványosságát Paesens és Moddergat falvakat, melyek a Watt-tenger partján helyezkednek el.  Itt a vízállás rendkívül alacsony, ezért a közeli szigetre a tengeren át vezető gyalogos túra keretein belül is el lehet jutni, természetesen tapasztalt vezetők, valamint gumicsizma segítségével. A dologhoz hozzá tartozik, hogy évente legalább egy-egy csoporthoz mentőcsapatot kell hívni, mivel a változó vízállás miatt az iszap időnként jobban ragaszkodik a benne sétálókhoz, mint kellene. Illetve aki erre adja a fejét, annak vállalnia kell, hogy ha esik, ha fúj, a kötelező viselet itt a rövidnadrág. Azért biztos jó buli lehet, mivel rövid ottlétünk alatt 3-4 csoportot is ki lehetett venni a távolban, amint épp küzd az elemekkel J .

A Watt-tenger "sáros" előtere.

Azért volt, aki nekivágott...

Következő célpontunk egy „terp” (lásd alul) volt Hegebeintumban, amit a hollandok „hegynek” neveznek. De csak így, idéző jelesen, mivel ez az ember alkotta dombocska (vagy ahogy Paul fogalmazott: Gigantic Mountain J) 20 centiméter híján eléri a szédítő 9 méteres tengerszint feletti magasságot. Hát nem állítom, hogy könnyű volt megmászni J . 

"Gigantic Mountain"

Innen utunk az általam leginkább várt „állomáshoz”, Afsluitdijkhez, az Emlékmű nevű emlékműhöz vitt J, ahol megnézhettük a Cornelius Lely (lásd alul) neve által fémjelzett Zuidersee terv egyik alappillérét, a 32 km hosszú gátat. Ez választja el egymástól az egykori Zuidersee-t (ma Ijjsel-tó) és az Északi-tengert (egész pontosan a Watt-tengert). A cím erre a helyre utal, ugyanis a buszból kiszállva, jobb kéz felől az Ijjsel-tavat, balra pedig a Watt-tengert lehet látni. Nos, ha eddig panaszkodtunk volna az időjárásra, akkor ezen a ponton mindent visszavontunk. Az eddigiek, ehhez képest tökéletes kiránduló időnek mondhatók. A még ekkor is folyamatosan „dolgozó” esőt egy viharos erejű szél tette még zamatosabbá (mondjuk számíthattunk volna rá). Ennek ellenére a látvány miatt mindenképpen megérte, hogy egy rövidebb időre tömeges hajszobrászaton estünk át drága jó anyatermészetünknek köszönhetően.

Jobbra az Ijjsel-tó, balra a Watt-tenger.

Mr. Cornelis Lely

A túra következő állomása Volendam volt (A város előterében található Edam, ahonnan a mindenki által ismert sajt neve származik). Itt kaptunk pár órát, amit szabadon tölthettünk el. A kikötő mentén elterülő főúton a rossz idő ellenére is egész nagy tömeg sétálgatott. Igazi turista célpont. Csak kapkodtuk a fejünket a gyönyörű vitorlások, valamint a sok-sok bolt és kirakat irányába, ahol a hollandokat övező sztereotípiáknak megfelelően millió féle fapapucsot (kulcstartó, mamusz, lábbeli, porcelán stb.), szélmalmot, tulipánt, sajtot…(nem, füvet nem J ) próbálnak eladni a nézelődőknek. Én egy lett srcáccal próbáltam valahol pubot találni (pusztán tudományos célokból), azonban minden hely full house mód működött, így maradt nekünk az eső áztatta nézelődés.

Volendam

Miután nehezen, de konstatáltuk, hogy mindenki sikeresen felszállt a buszra, elindultunk Amszterdam felé. Sajnos a belváros megtekintésére nem volt aznap idő, így csak Ijburgba, a város új építésű negyedébe tettünk egy buszos körutat, ahol megnéztük a vízre épült házakat. A képen láthatjátok, hogy szó szerint J 

A vízre épült házak...

Ezután az egykori sziget, Schockland volt a cél, ami a polderesítés (lásd alul) óta elvesztette "ájlend" mivoltát. Ekkorra már eléggé sikerült lefárasztani a csoportot, így örömmel hallottuk: „And now we are going back to The City of Hröööööööööööningen” J . Nagyjából fél 8 körül értünk vissza. Fáradtan, kicsit elázva, de sok-sok élménnyel. Konklúzió: Sajnos nem 10-20 év mire fejlettségben és rendezettségben ott tarthatunk, ahol ma a hollandok. Utólag is bocsánat, hogy kicsit megkéstem ezzel a beszámolóval, de szerencsére most nem felejtettem el semmit az eltelt idő alatt (remélem J ). Viszlát legközelebb. Doei!

Schockland, az egykori sziget.

·         Terp: Ember alkotta magaslat, amely tetején ház, templom, vagy akár temető is lehet (az árvízveszély miatt építették ide őket). Az általunk meglátogatott terp Hollandia legmagasabbja, melynek építése több mint 2000 éve kezdődött és kb. 1100-ig tartott. Magassága 8,8 m.

·         Cornelius Lely: 1854-1929. Holland mérnök, politikus, „Man of Great Vision”. Háromszor is vízügyi miniszter Hollandiában. 1891-ben publikálta a Zuidersee tervet, melyet a holland kormány 1916-ban fogadott el.

·         Polderesítés: Röviden: A tengertől a szárazföld visszahódítása.

·         +1 dike/dam:  Mindkettő jelentése gát, azonban az előbbi a szárazföldtől tartja távol a vizet, míg utóbbi két vízfelület közt jelent határvonalat. 

Mikor a nemzetek találkoznak...

Hoi!

A hét elején kollégiumi student managerünk, Christian kitalálta, hogy jó lenne egy international dinner party-t csinálni. Az ötlet, hamar befogadó fülekre talált. 1-2 napon belül szinte kivétel nélkül mindenki jelezte, hogy szívesen részt venne az eseményen. A feladat egyszerű volt: Mindenki készítsen egy olyan ételt, ami saját hazájának egy jellegzetessége.

Itt még csak szemmel vertük az ételt (egy részét)...

  A főzni nem tudók vették a sört, illetve az egyéb italokat és volt olyan is, aki Tortillát hozott. A betegségem miatt kezdetben vacilláltam, hogy menjek-e, azonban nem bántam meg a döntésem. Az este remek hangulatban telt. Beszélgettünk azokkal, akikkel eddig csak ritkábban, vagy akár soha (40 ember él itt, természetes, hogy kialakultak kisebb-nagyobb „klikkek”), söröztünk, boroztunk, és főleg nagyon finomakat ettünk. 

Csak gyűlik, csak gyűlik...

Volt itt sült kolbász főtt krumplival, francia palacsinta, (Itt jegyezném meg, hogy véleményem szerint nincs különbség az általunk ismert palacsinta és a francia változat közt. Bocsi Alexia J ), bolgár saláta, rengeteg csípős, savanyú, édes ázsiai étel (személyes kedvenceim), Carbonara, halas pite, sajtos makaróni, rántott csirkefalatok, sertés pörkölt valamilyen édes szósszal és még sok más finomság. Jómagam, Nerinával és kínai szobatársammal, Johnnal (1. Igen, ez valóban nem kínai név. Ez az angol neve, mert neki ilyen is van. J2. A mai estére tiszteletbeli magyarrá avattuk…végülis már ivott pálinkát J ) lángost sütöttünk, ami az elsők közt fogyott el. Pacsi nekünk. 

Ez maradt utána/utánunk...

Próbáltam a lehető legkisebb adagokat enni, hogy mindent meg tudjak kóstolni, de ez lehetetlen volt. Annyi finomabbnál finomabb ételt sikerült elkészíteni, hogy örülök, ha a feléig elértem. Az esemény nem tartott túl sokáig, mivel hely szűkében az udvaron ettünk és kezdett hideg lenni, azonban én így is nagyon jól éreztem magam. Legalább így lesz időm rápihenni a holnapi túrára, amiről, ha marad erőm érkezés után, még akkor megírom a beszámolóm. Jó éjt mindenkinek.

 Sziasztok!/Doei!

Hoi!

Méhes Tamás vagyok, a Pécsi Tudományegyetem 3. éves földrajz szakos hallgatója. Még tavaly nyáron merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne egy rövidebb ideig külföldön tanulni. Fejleszteni a nyelvtudásom, kipróbálni az eddig megszerzett ismereteim egy másik intézményben és megnézni, vajon hogy élnek ott az emberek, miért jobb nekik ennyivel. A választásom Hollandiára, Groningenre esett. Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Rengeteg érv mellette, alig-alig ellene. :D A „kaland” augusztus 26-án kezdődött, mikor csoporttársammal Nerinával együtt (aki szintén ide jelentkezett) elindultunk repülővel Budapestről, hogy egy kisebb milánói kitérővel még aznap délután megérkezzünk Groningenbe. A repülőtéren egy EGEA –s (European Geography Association) srác várt bennünket, aki saját autójával egészen új otthonunkig vitt minket.

Kraneweg-Az új "otthon"

City of Talent

Groningen esti fényekben

Igen! Ez a nem túl bonyolult, de annál találóbb mondat Groningen mottója. A szállásunk egy, a városban található Housing office által birtokolt épületek közül. Nem az a tipikus kollégium, inkább panelhez hasonlítanám. A legnagyobb előnye (amellett, hogy szép és jó állapotú), hogy mindössze 6-7 percre van a központtól, ahol a közösségi élet java zajlik. És ha már távolság. Többnyire mindenki tudja, hogy Hollandiában fontos közlekedési eszköz a kerékpár. Nos, ez Groningenben hatványozottan igaz. Nem véletlenül mondják: „Bicycle Capital of The World”, azaz a világ kerékpár fővárosa. Az  elnevezés hátterében az állhat, hogy az egész világon itt használják a legnagyobb százalékban a kerékpárt, mint közlekedési eszközt a lakosság számához viszonyítva, valamint egy városi legenda szerint hollandia 6. legnagyobb városában (azaz Groningenben :D ) több kerékpár van, mint ahány ember. Aki nem hiszi, járjon utána…Természetesen itt is jelen van az autó mint közlekedési eszköz, azonban többnyire csak a külvárosi részeken jellemző. A „cityt”, vagyis a belvárost a kerékpárok uralják.

A vasútállomás, még a földalatti kerékpár tároló megépítése előtt.

 A közel 190 ezer lakosú város nemcsak nagyságával  -szó szerint, ugyanis ez a térség egyik legmagasabb pontja, mely helyenként elérheti az egészen félelmetes 5-10 méteres tengerszint feletti magasságot is. Egészen szédítő :D-  emelkedik ki Észak-Hollandia települései közül, hanem szépségével is. Egyébként ez a város a központja a kb. 16,5 milliós ország egyik tartományának (aminek a neve meglepő módon szintén Groningen :D ).

A tartományi zászló, amely sok családi ház "dísze"

                University of Groningen

A Zernike komplexum egy része...

A következő pár hónapban a város szélén található Zernike University Complex lesz az új „munkahelyem”. Ez a több épületből álló hely össze sem hasonlítható a magyar intézményekkel. Mind felszereltségét, mind a „külcsínt” tekintve évtizedekkel előttünk jár. A csoportunk egészen multikulturálisra sikerült. Vannak köztünk angolok, írek, olaszok, svédek, lettek, lengyelek, németek, egyiptomiak, brazilok (nem is kevesen) és természetesen mint minden jó „buliból” az Egyesült Államok” ebből sem maradhat ki. Az első hét az ismerkedés jegyében telt. Itt tudtuk meg Nerinával, hogy rajtunk kívül lesz még magyar csoporttársunk: Geri. Az EGEA és az ESN (Erasmus Student Network) szervezésében 1 héten keresztül számos programon vehettünk részt. Az első „tanórát”-ami inkább a bemutatkozásról és haverkodásról szólt- követően a !!!tanárokkal együtt!!!  vacsoráztunk és beszélgettünk, ahol is megtudtam, hogy 2 tanárom is járt már korábban Magyarországon és 5 perc sem kellett, mire elhangzott az első két név, amelynek ismerős csengése hallatán egy pécsi egyetemista akarva akaratlanul is felkapja a fejét: „Tróójcsájnyi Ándrás es Bálázs”.

 A következő néhány nap elsősorban az ESN programokról szólt.( kb. 12-13 fős csoportokat hoztak létre és minden csoportnak 2 „mentora” volt), illetve augusztus 28-án városi ünnepség is volt majálisokat megszégyenítő programokkal (körhinta, hullámvasút és társaik :D), a végén pedig tűzijátékkal betetőzve. Mindenki a saját ESN csoportjával vett részt különböző feladatokban. Velük vacsoráztunk és velük jártunk bulizni. Az igazat megvallva én egy kicsit még küzdöttem az integrálódással, így többször kihúztam magam a dolgok alól. Azért igyekszem majd minél több eseményen részt venni. Egyrészt, hogy kellemesebben teljenek az itt töltött napjaim, másrészt pedig, hogy tudjak miről írni. Amit a legjobban szeretek a szakomban az, hogy igényli a terepi szemlélődést, hogy ne csak beszéljünk a dolgokról, hanem valóban lássuk és így jobban meg is értsük őket. Szerencsére itt Groningenben erre különösen nagy hangsúlyt fektetnek, így heti rendszerességgel vehetek részt gyalogos, biciklis vagy éppen buszos túrákon. Az első héten egy gyalogos túrával indítottunk, ahol Ashworth professzor és az EGEA-s srácok körbevezettek minket a belvároson. A túra végén a professzor úr nagyon kedvesen behívott minket saját otthonába, ahol felesége már minden földi jóval (Aki Hollandiában jár annak muszáj megkóstolnia a Stroopwafelt) megpakolt asztal mellett várt minket. Második túránk már nagyobb volumenű volt. Múlt héten szombaton délelőtt 11 órakor gyülekeztünk a vasútállomás előtt, ahonnan busszal mentünk tovább és a Groningen környéki kisebb városokat néztük meg. A program egészen este 6-ig tartott, ám egy lengyel csoporttársunk épp aznap ünnepelte születésnapját, így az esti program is biztosított volt. :D A következő túra szombaton lesz, melyet követően igyekszem a lehető leghamarabb megírni az újabb beszámolóm. Remélem, hogy a sok háttér információ nem untatott benneteket és ezentúl is szívesen olvassátok, mi/mik történnek velem/velünk. Igyekszem sűrűn írni, hogy ne hagyjak ki semmilyen fontos részletet sem (Mint azt valószínűleg most megtettem a későn jött blogozási hajlam miatt :$ ).Miközben ezeket a sorokat írom épp egy kisebb torokgyulladással küzdöm, szóval HÍVJATOK PAPOT :D . Végezetül ajánlom figyelmetekbe a következő, alapszavak megtanulását segítő videót, melyet az EGEA készített. :D Viszlát legközelebb/Doei!