Jobbra az Ijssel-tó, balra a Watt-tenger...

Hoi!

Ahogy legutóbbi bejegyzésem záró mondataiban említettem, múlt szombaton egy izgalmasnak ígérkező túra állt előttünk. Reggel 8.30 után pár perccel indultunk el a vasútállomás előtti buszmegállóból, egy meglepően (Mármint nekem, mert gondolom itt ez a megszokott.) kényelmes és tiszta emeletes busszal. Az idő nem kedvezett nekünk, hiszen jóformán egész nap megszakítás nélkül esett az eső és a hétvégéhez képest korai kelés is látszott a társaságon. Ennek ellenére tanárunk és egyben túravezetőnk, Paul hozta formáját és folyamatos, hivatásos idegenvezetőket megszégyenítő hosszúságú monológjaival ébren tartott minket.

Földalatti kerékpár tároló a vasútállomásnál, avagy maximális helykihasználás. 

Első megállónk Lauwersoogban volt, ahol egy kávézóban próbáltunk életet verni magunka koffein és szénhidrát túladagolás segítségével.

A csodajárgány és a frízlandi kávézó.

 Ezt követően – kicsit frissebben – nagyjából negyed 11 körül elértük a túra első igazi látványosságát Paesens és Moddergat falvakat, melyek a Watt-tenger partján helyezkednek el.  Itt a vízállás rendkívül alacsony, ezért a közeli szigetre a tengeren át vezető gyalogos túra keretein belül is el lehet jutni, természetesen tapasztalt vezetők, valamint gumicsizma segítségével. A dologhoz hozzá tartozik, hogy évente legalább egy-egy csoporthoz mentőcsapatot kell hívni, mivel a változó vízállás miatt az iszap időnként jobban ragaszkodik a benne sétálókhoz, mint kellene. Illetve aki erre adja a fejét, annak vállalnia kell, hogy ha esik, ha fúj, a kötelező viselet itt a rövidnadrág. Azért biztos jó buli lehet, mivel rövid ottlétünk alatt 3-4 csoportot is ki lehetett venni a távolban, amint épp küzd az elemekkel J .

A Watt-tenger "sáros" előtere.

Azért volt, aki nekivágott...

Következő célpontunk egy „terp” (lásd alul) volt Hegebeintumban, amit a hollandok „hegynek” neveznek. De csak így, idéző jelesen, mivel ez az ember alkotta dombocska (vagy ahogy Paul fogalmazott: Gigantic Mountain J) 20 centiméter híján eléri a szédítő 9 méteres tengerszint feletti magasságot. Hát nem állítom, hogy könnyű volt megmászni J . 

"Gigantic Mountain"

Innen utunk az általam leginkább várt „állomáshoz”, Afsluitdijkhez, az Emlékmű nevű emlékműhöz vitt J, ahol megnézhettük a Cornelius Lely (lásd alul) neve által fémjelzett Zuidersee terv egyik alappillérét, a 32 km hosszú gátat. Ez választja el egymástól az egykori Zuidersee-t (ma Ijjsel-tó) és az Északi-tengert (egész pontosan a Watt-tengert). A cím erre a helyre utal, ugyanis a buszból kiszállva, jobb kéz felől az Ijjsel-tavat, balra pedig a Watt-tengert lehet látni. Nos, ha eddig panaszkodtunk volna az időjárásra, akkor ezen a ponton mindent visszavontunk. Az eddigiek, ehhez képest tökéletes kiránduló időnek mondhatók. A még ekkor is folyamatosan „dolgozó” esőt egy viharos erejű szél tette még zamatosabbá (mondjuk számíthattunk volna rá). Ennek ellenére a látvány miatt mindenképpen megérte, hogy egy rövidebb időre tömeges hajszobrászaton estünk át drága jó anyatermészetünknek köszönhetően.

Jobbra az Ijjsel-tó, balra a Watt-tenger.

Mr. Cornelis Lely

A túra következő állomása Volendam volt (A város előterében található Edam, ahonnan a mindenki által ismert sajt neve származik). Itt kaptunk pár órát, amit szabadon tölthettünk el. A kikötő mentén elterülő főúton a rossz idő ellenére is egész nagy tömeg sétálgatott. Igazi turista célpont. Csak kapkodtuk a fejünket a gyönyörű vitorlások, valamint a sok-sok bolt és kirakat irányába, ahol a hollandokat övező sztereotípiáknak megfelelően millió féle fapapucsot (kulcstartó, mamusz, lábbeli, porcelán stb.), szélmalmot, tulipánt, sajtot…(nem, füvet nem J ) próbálnak eladni a nézelődőknek. Én egy lett srcáccal próbáltam valahol pubot találni (pusztán tudományos célokból), azonban minden hely full house mód működött, így maradt nekünk az eső áztatta nézelődés.

Volendam

Miután nehezen, de konstatáltuk, hogy mindenki sikeresen felszállt a buszra, elindultunk Amszterdam felé. Sajnos a belváros megtekintésére nem volt aznap idő, így csak Ijburgba, a város új építésű negyedébe tettünk egy buszos körutat, ahol megnéztük a vízre épült házakat. A képen láthatjátok, hogy szó szerint J 

A vízre épült házak...

Ezután az egykori sziget, Schockland volt a cél, ami a polderesítés (lásd alul) óta elvesztette "ájlend" mivoltát. Ekkorra már eléggé sikerült lefárasztani a csoportot, így örömmel hallottuk: „And now we are going back to The City of Hröööööööööööningen” J . Nagyjából fél 8 körül értünk vissza. Fáradtan, kicsit elázva, de sok-sok élménnyel. Konklúzió: Sajnos nem 10-20 év mire fejlettségben és rendezettségben ott tarthatunk, ahol ma a hollandok. Utólag is bocsánat, hogy kicsit megkéstem ezzel a beszámolóval, de szerencsére most nem felejtettem el semmit az eltelt idő alatt (remélem J ). Viszlát legközelebb. Doei!

Schockland, az egykori sziget.

·         Terp: Ember alkotta magaslat, amely tetején ház, templom, vagy akár temető is lehet (az árvízveszély miatt építették ide őket). Az általunk meglátogatott terp Hollandia legmagasabbja, melynek építése több mint 2000 éve kezdődött és kb. 1100-ig tartott. Magassága 8,8 m.

·         Cornelius Lely: 1854-1929. Holland mérnök, politikus, „Man of Great Vision”. Háromszor is vízügyi miniszter Hollandiában. 1891-ben publikálta a Zuidersee tervet, melyet a holland kormány 1916-ban fogadott el.

·         Polderesítés: Röviden: A tengertől a szárazföld visszahódítása.

·         +1 dike/dam:  Mindkettő jelentése gát, azonban az előbbi a szárazföldtől tartja távol a vizet, míg utóbbi két vízfelület közt jelent határvonalat.