Hoi!

Méhes Tamás vagyok, a Pécsi Tudományegyetem 3. éves földrajz szakos hallgatója. Még tavaly nyáron merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne egy rövidebb ideig külföldön tanulni. Fejleszteni a nyelvtudásom, kipróbálni az eddig megszerzett ismereteim egy másik intézményben és megnézni, vajon hogy élnek ott az emberek, miért jobb nekik ennyivel. A választásom Hollandiára, Groningenre esett. Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Rengeteg érv mellette, alig-alig ellene. :D A „kaland” augusztus 26-án kezdődött, mikor csoporttársammal Nerinával együtt (aki szintén ide jelentkezett) elindultunk repülővel Budapestről, hogy egy kisebb milánói kitérővel még aznap délután megérkezzünk Groningenbe. A repülőtéren egy EGEA –s (European Geography Association) srác várt bennünket, aki saját autójával egészen új otthonunkig vitt minket.

Kraneweg-Az új "otthon"

City of Talent

Groningen esti fényekben

Igen! Ez a nem túl bonyolult, de annál találóbb mondat Groningen mottója. A szállásunk egy, a városban található Housing office által birtokolt épületek közül. Nem az a tipikus kollégium, inkább panelhez hasonlítanám. A legnagyobb előnye (amellett, hogy szép és jó állapotú), hogy mindössze 6-7 percre van a központtól, ahol a közösségi élet java zajlik. És ha már távolság. Többnyire mindenki tudja, hogy Hollandiában fontos közlekedési eszköz a kerékpár. Nos, ez Groningenben hatványozottan igaz. Nem véletlenül mondják: „Bicycle Capital of The World”, azaz a világ kerékpár fővárosa. Az  elnevezés hátterében az állhat, hogy az egész világon itt használják a legnagyobb százalékban a kerékpárt, mint közlekedési eszközt a lakosság számához viszonyítva, valamint egy városi legenda szerint hollandia 6. legnagyobb városában (azaz Groningenben :D ) több kerékpár van, mint ahány ember. Aki nem hiszi, járjon utána…Természetesen itt is jelen van az autó mint közlekedési eszköz, azonban többnyire csak a külvárosi részeken jellemző. A „cityt”, vagyis a belvárost a kerékpárok uralják.

A vasútállomás, még a földalatti kerékpár tároló megépítése előtt.

 A közel 190 ezer lakosú város nemcsak nagyságával  -szó szerint, ugyanis ez a térség egyik legmagasabb pontja, mely helyenként elérheti az egészen félelmetes 5-10 méteres tengerszint feletti magasságot is. Egészen szédítő :D-  emelkedik ki Észak-Hollandia települései közül, hanem szépségével is. Egyébként ez a város a központja a kb. 16,5 milliós ország egyik tartományának (aminek a neve meglepő módon szintén Groningen :D ).

A tartományi zászló, amely sok családi ház "dísze"

                University of Groningen

A Zernike komplexum egy része...

A következő pár hónapban a város szélén található Zernike University Complex lesz az új „munkahelyem”. Ez a több épületből álló hely össze sem hasonlítható a magyar intézményekkel. Mind felszereltségét, mind a „külcsínt” tekintve évtizedekkel előttünk jár. A csoportunk egészen multikulturálisra sikerült. Vannak köztünk angolok, írek, olaszok, svédek, lettek, lengyelek, németek, egyiptomiak, brazilok (nem is kevesen) és természetesen mint minden jó „buliból” az Egyesült Államok” ebből sem maradhat ki. Az első hét az ismerkedés jegyében telt. Itt tudtuk meg Nerinával, hogy rajtunk kívül lesz még magyar csoporttársunk: Geri. Az EGEA és az ESN (Erasmus Student Network) szervezésében 1 héten keresztül számos programon vehettünk részt. Az első „tanórát”-ami inkább a bemutatkozásról és haverkodásról szólt- követően a !!!tanárokkal együtt!!!  vacsoráztunk és beszélgettünk, ahol is megtudtam, hogy 2 tanárom is járt már korábban Magyarországon és 5 perc sem kellett, mire elhangzott az első két név, amelynek ismerős csengése hallatán egy pécsi egyetemista akarva akaratlanul is felkapja a fejét: „Tróójcsájnyi Ándrás es Bálázs”.

 A következő néhány nap elsősorban az ESN programokról szólt.( kb. 12-13 fős csoportokat hoztak létre és minden csoportnak 2 „mentora” volt), illetve augusztus 28-án városi ünnepség is volt majálisokat megszégyenítő programokkal (körhinta, hullámvasút és társaik :D), a végén pedig tűzijátékkal betetőzve. Mindenki a saját ESN csoportjával vett részt különböző feladatokban. Velük vacsoráztunk és velük jártunk bulizni. Az igazat megvallva én egy kicsit még küzdöttem az integrálódással, így többször kihúztam magam a dolgok alól. Azért igyekszem majd minél több eseményen részt venni. Egyrészt, hogy kellemesebben teljenek az itt töltött napjaim, másrészt pedig, hogy tudjak miről írni. Amit a legjobban szeretek a szakomban az, hogy igényli a terepi szemlélődést, hogy ne csak beszéljünk a dolgokról, hanem valóban lássuk és így jobban meg is értsük őket. Szerencsére itt Groningenben erre különösen nagy hangsúlyt fektetnek, így heti rendszerességgel vehetek részt gyalogos, biciklis vagy éppen buszos túrákon. Az első héten egy gyalogos túrával indítottunk, ahol Ashworth professzor és az EGEA-s srácok körbevezettek minket a belvároson. A túra végén a professzor úr nagyon kedvesen behívott minket saját otthonába, ahol felesége már minden földi jóval (Aki Hollandiában jár annak muszáj megkóstolnia a Stroopwafelt) megpakolt asztal mellett várt minket. Második túránk már nagyobb volumenű volt. Múlt héten szombaton délelőtt 11 órakor gyülekeztünk a vasútállomás előtt, ahonnan busszal mentünk tovább és a Groningen környéki kisebb városokat néztük meg. A program egészen este 6-ig tartott, ám egy lengyel csoporttársunk épp aznap ünnepelte születésnapját, így az esti program is biztosított volt. :D A következő túra szombaton lesz, melyet követően igyekszem a lehető leghamarabb megírni az újabb beszámolóm. Remélem, hogy a sok háttér információ nem untatott benneteket és ezentúl is szívesen olvassátok, mi/mik történnek velem/velünk. Igyekszem sűrűn írni, hogy ne hagyjak ki semmilyen fontos részletet sem (Mint azt valószínűleg most megtettem a későn jött blogozási hajlam miatt :$ ).Miközben ezeket a sorokat írom épp egy kisebb torokgyulladással küzdöm, szóval HÍVJATOK PAPOT :D . Végezetül ajánlom figyelmetekbe a következő, alapszavak megtanulását segítő videót, melyet az EGEA készített. :D Viszlát legközelebb/Doei!